A sajtótájékoztatóra pontosan érkező Bocskor Bíborka viharosan üdvözölte későre befutó társait, láthatóan a közösen eltöltött hetek és a közös fellépések csapattá formálták a most már a maguk útját járó zenészeket.

A kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy mindenki a saját karrierjének építését tartja fontosabbnak, ám tisztában vannak azzal, hogy rengeteget köszönhetnek a Megasztár műsorának és működtetőinek, nélkülük sokkal nehezebben indulhattak volna a zenészi pályán. Arra a kérdésre, hogy számít-e a versenyhelyzet megszűnése, Szabó Eszter azt válaszolta, hogy igen, így most mindenki az önmegvalósításra figyelhet. Oláh Szabolcs szerint is sokkal jobb, mióta nincsen verseny.

Sztárnak lenni nem jó

A sztárság kihívásaival kapcsolatban Rúzsa Magdolna megjegyezte, hogy az a fontos, hogy senki ne gondoljon többet magáról, mint ami. És ne felejtsék el, hogy a közönség tette őket sztárokká, nélkülük nem lennének itt. A jelenlévő 10 megasztár egyhangúan vallotta be, hogy a sztárlét pozitívumait és negatívumait elfogadják, nem menekülnek előle, de nem is örülnek különösebben neki. Sztárnak lenni nem jó, de itt lenni például jó, mondta Puskás Péter.

Póka Angéla határozottan állította, hogy ha csak a zsűri véleménye dönt, és nem a közönség szavazatai alapján választják ki a nyertest, akkor is ugyanez lett volna az eredmény. Bocskor Bíborka a Megasztár feladatait stílusgyakorlatként fogta fel, ahol adva van egy idegen dal, de bele lehet vinni a saját felfogást. Többen kijelentették, hogy nem szeretnék, ha a kevésbé ismert dalokat ezentúl az ő nevükhöz kapcsolnák, viszont az jó, hogy megismertethettek a közönséggel elfeledett zeneszámokat is.

A Félsziget Fesztiválra számukra kedves dalokat válogattak ki, és próbálta mindenki a magához legillőbbet bemutatni, ami remekül, sikerült nekik!