Van még világsztár, akire nem kell órákat várni, hogy a meghirdetett időpont után jelentős csúszással elkezdje végre. A Puskás Ferenc Stadionban megtartott koncerten az előzenekar, az amerikai Orson zenekar próbálkozott a közönség feltüzelésével. Ez alighanem jobban sikerült volna nekik, ha a hazai közönségnek ismerősek lettek volna a dalaik. Így csak itt-ott mozgolódtak az amúgy kellemes, populáris rockzenére, a küzdőtéren várakozók többségét nem ragadta magával a banda. A legnagyobb tapsot a frontemberük azon bejelentése kapta, miszerint „Ez lesz az utolsó dalunk ma este!”, hiszen akkor hamarosan jön Robbie…

Én 32 vagyok, és ki vagyok készülve!

Nem is kellett rá sokat várni – állítgattak még ezt-azt, közben tusfürdő és cipőbolt reklámokon művelődhettünk – , megjelent és rögtön a közepébe is csapott, a közönség pedig azonnal felébredt. Aki járt már Robbie Williams koncerten, tudja: a legnagyobb élmény egy ilyen estén nem valamelyik dala, hanem az azokat összekötő magánszámai. Igazi bohóc a fiú: kifigurázta Mick Jaggert („Már vagy százegy éves, nem tudom hogy bírja! Én 32 vagyok, és ki vagyok készülve!”) és önmagát is (Emlékeztek még? Kis, aranyos Robbie, és folyton be voltam lőve…), hangos kacagás kísérte, ahogyan fejhangon énekelgetve saját slágerüket, régi énjét alakította.

Drámai betéttel is szolgált: meghallgathattuk a reggel történetét, amikor is mindene fájt, és az orvos nem akarta engedni fellépni, de végül kiegyeztek egy fenékbe adott szteroidos injekcióval. Szerepelt még a műsoron egy páros szám: Jonathan Wilkes, mielőtt együtt előadták volna az ’I’ll be sailing’-et, láthatóan rutinosan kapcsolódott be az előadásba, még távolbadobó-versenyt is rendeztek. Az Intensive Care album sikerdalai mellett a régi kedvencek sem maradtak el: lehetett öngyújtót vagy mobilt lóbálni az ’Angels’-re, tombolni a ’Rock DJ’-re, vagy együtt énekelni vele a ’Strong’-ot (gyengébbek kedvéért dalszöveggel a kivetítőkön).

A színpad igen nagyszabásúra sikerült, már érthető, mire kellett az a hatvan kamion. Három óriás kivetítő, hihetetlen mennyiségű lámpa, a koncert elején tüzijáték és a végén lángcsóvák, no meg az elmaradhatatlan füstgép biztosították az emlékezetes látványt. A koncert vége felé Robbie a színpad felett ívelő „karok” egyikéről ereszkedett alá egy kosárban, mielőtt megerősítette volna, amit már többször is elmondott: hiába mondja el mindenütt, hogy „ti vagytok eddig a legjobb közönség”, ezúttal tényleg-tényleg komolyan is gondolja. No igen, pólójukat felhúzkodó lányok, akik elfelejtettek melltartót venni, őrjöngő és lelkes tömeg mindenütt van, de hol máshol fogadták volna egy tűszúrással a hátsó felébe?